Edinburgh Zoo II.

Sziasztok!


Következzen az Edinburgh-i állatkerti utazásunk második része. Ahogy azt már Rubi leírta az előző cikkében ( Edinburgh Zoo I. ), térkép segítségével tudtunk tájékozódni a kanyargós utakon. Először persze eltévedtünk párszor, de pár kör után hamar kiismertük a terepet. Következő állomás a nagymacskák voltak. Lássuk akkor:


Személy szerint, nekem a tigris a kedvenc állatom, számomra ők az állatok igazi királyai, nem az oroszlánok. Így nagy izgalommal sétáltunk a ketrecük felé. Elsőre nagy csalódás ért, ugyanis nem láttuk őket. Leültünk tehát addig egy padra enni egy szendvicset, hátha addig felbukkannak. 5 perc sem kellett hozzá, mire megjelent egy! Nagyon szép volt, nem láttam még szumátriai tigrist. Valahogy más volt, mint a bengáli és a szibériai. Nem tudom pontosan, miben, de különbözött. Sikerült egy-két képet és egy videót csinálni róla, nézzétek:









A videó róla:

Érdekességképp megemlíteném, hogy sok nagymacska kicsit ingerültnek tűnt, nyugtalannak. Fel-alá járkáltak, jobbra-balra. Nem tudom, lehet, hogy csak nekem tűnt így. Gondolom, a helyükben ilyen kis területen én sem tudnék hova menni, de valahogy mindegyik mászkált :). Lényeg, hogy nagy élmény volt látni a tigrist.

Következett az azúr leopárd.  Nagyon ritka állat, hiszen a vadonban mindössze 35 példány él az egész világon. Mi nem tudtuk kivenni, mi a különbség a sima leopárd között, nézzétk meg, hátha ti látjátok. Rubi szerit talán a kék szemei maitt hívják így. Mindenesetre, szép volt nagyon. 



A következő a "sima" leopárd. A fényképezőnknek köszönhetően sikerült két nagyon szép közeli képet csinálni. Nem is írok többet, nézzétek:




Ázsiai aranymacska: ( Asian Golden Cat). Ilyet sem láttunk még. Kicsit emlékeztet egy elhízott macskára, de valahogy látszódik benne a vadság. Nem az a lusta, otthonülős fajta, amiket ismerünk:). Kisebb termetű, mint a tigris, olyan hiúz szerű a mérete. Ő pihent a számára kialakított kis vermében, és tisztogatta a mancsát. Kicsit homályos a kép, de igyekeztem a lehető legjobbkor kattintani nektek :).






A feketepárducról itt egy kép, ő nem sokat törődött a látogatókkal. Nekünk háttal fekve aludt egy sötét lyukban. El tudjátok képzelni, milyen nehéz volt lefényképezni egy fekete üregben egy feketepárducot. Lehetetlen küledtés :)... Ehhez már milliós fényképező kellene.


Na jó, még egy kép Bagiráról. Bár csak kicsit látszik, nézzétek meg a környezetét, milyen szépen kialakították neki. Mint ha csak a Dzsungel Könyvéből lenne egy részlet. Nekünk nagyon tetszett.


Az oroszlán is hasonló aktívitást mutatott, mint a feketepárduc. Olyan 1 km-es emelkedőn kellett felmásznunk, hogy meglássuk őket. Nagyon szép volt az odavezető út. Egy elhagyatott erdőben éreztük magunkat. Mire felértünk a tetejére, és megláttuk a ketrecüket, ez a látvány tárult elénk:


Legyek nem voltak körülöttük, hiénák sem, tehát éltek :D. Pár percig vártunk, hátha legalább a fülüket megmozdítják, de semmi. Nem érte meg felmászni értük. Viszont a természetes kifutójuk nagyon szép volt. Kialakítottak nekünk egy kis kilátót is, amiről nézhettük volna őket, ha kint lettek volna.

A nagymacskák után jöhettek a koalák, amit Rubi annyira várt. Tavaly született egy kis koala, ő volt a sláger. Az anyukája hátára kapaszkodva pihent, nézelődött. Érdekesség, hogy a hímeket, és a nőstényeket külön tartják, mert a hímek nem családszeretőek, és nem bírják egymást sem. Hatalmas szerencsénk volt, mivel 20 vagy annál több órát alszanak naponta, mi viszont pont ébren találtuk őket. Vagyis mondhatni, hogy ébren. Ismerve az eukaliptusz kábító hatását, eléggé el voltak lazulva, de nagyon édeseknek tűntek. Rubi el volt ájulva, nézegette őket, beszélgetett egy ottani önkéntes gondozóval róluk, én meg addig csináltam a képeket és videókat. Nézzétek:
















Egy videó, ahogy éppen eszik az apuka koala:) :


Itt meg a kicsinyével sziesztázó anyuka:):


Délután visszamentünk a pingvinekhez, mivel különleges előadást tartogattak nekünk. Történt egyszer az 1950-es években, hogy az egyik állatkerti gondozó véletlenül nyitva felejtette az ajtajukat. Ezt észrevették a pingvinek, és szépen libasorban elkezdtek kivonulni a látogatók közé. De nem akárhogy!!! Az úton haladva, nyugodtan körbesétálták a saját ketrecük előtt levő kis ösvényt, majd visszatipegtek a helyükre. Mondanunk sem kell, hogy hatalmas sikert arattak ezzel a magánszámmal. Onnantól kezdve minden nap ugyanabban az időben kiengedik őket, az odalátogatók nagy örömére. Így született meg a "Penguin parade". Tehát 14:15-kor mi is ott voltunk. Egy gondozó mikrofonnal elmesélte ezt a történetet, közben várták, hogy a pingvinek odamenjenek a bejárati ajtajukhoz. A látogatókat addig egy sárga vonal mögé állították, ahol nem keresztezték a kis madarak útját. Vártunk, vártunk... Elmondták azt is, hogy nem erőltetik a pingvineket erre a mutatványra, a pingvinek mindig "önkéntesen" vállalkoznak a sétára így mindig változó, hogy hány pingvin merészkedik ki. Végül 3 kis pingvin állt rajthoz. Kiengedték őket, és a gondozókkal körülvéve lesétálták a szokásos utat. Nagyon aranyosan mentek, egyik sem akart másmerre menekülni. Itt vannak a képek:) :








Egy videó is róluk:


Ezután mentünk még pár helyre, amiket úgy nézki, a következő részben mesélek el nektek. Rengeteg kép, videó van még, tehát a "maradékot" egy harmadik cikkben tárjuk a nagyérdemű elé :).

Ennyit mára, legyen nagyon szép napotok. Ha szeretnétek, szavazzatok a cikkre lent, nem kerül semmibe, viszont nekünk jól esik. Ha egyéb kérdés, óhaj, sóhaj lenne, ne kíméljetek, írjatok a mail címünkre.

Sziasztok, üdv innen Skóciából:

Gabi és Rubi

Címkék: , , , ,